Amikor még Madridban laktunk, kijött ez a reklámfilm. A szlogen szabad fordításban: Válaszd a veszélyes utat! A méltán híres sláger szövegét a lehető legnagyobb blődségre írták át, amit valaha autóreklámban hallhattunk. Hangulatfestés gyanánt azt hiszem, elég, ha kiemelem a "szaporodó sziklák" illetve a "Richard Claydermann és zongorája elszabadult" szövegrészeket. Ez egy egyszerű, klasszikus TV-kampány volt, de jó apropó ahhoz, hogy kifejtsem markánsnak mondható véleményemet a manapság divatos vírusfilm fogalmáról.

A Limalhl idejében is sokak által gyűlölt dal feldolgozása olyan népszerű lett Madridban, hogy este többször hallottam egy-egy kocsma előtt elhaladva a pityókás fiatalok kiszűrődő, artikulálatlan énekét. Vajon ez volt a prezentált stratégia? "Készítünk egy vicces filmet, megveszünk egy nagyon híres, béna számot, és írunk rá egy elképesztően hülye szöveget. Lemegy a TV-kampány, és utána mindenki ezt a dalt fogja énekelni a kocsmában, növelve a Renault népszerűségét, s ezzel a márka fiatalítását is megoldottuk."

Kötve hiszem. Egyszerűen így alakult. 

A vírusfilm (vagy példánkban a vírusdal) nem attól lesz "vírus-", hogy olcsón, kézikamerával vesszük fel és nincs rajta logo. Nem is attól, hogy nagyon drágán készítjük el - például olyan hatalmas izét építünk, amit még senki - és van rajta logo. A vírusfilmnek egyetlen definíciója van: az, hogy elterjed.

Természetesen mindenkinek lehet véleménye, hogyan lehet elérni ezt a hatást, vagy akár kutathatunk is "Ön továbbküldené ismerőseinek ezt a filmet?" módszerrel. De ez sem jelentene igazi kapaszkodót, mert egyszerűen nem lehet előrejelezni, hogy pontosan miért és mennyire terjed majd el valami. 

Másrészt, amilyen bonyolultnak tűnik a dolog, olyan egyszerű. Szerintem nincs olyan, hogy vírusfilm. Van jó film és rossz film. A vírusfilm mint definíció csak akkor állja meg a helyét, ha a reklámfilmek elsődleges csatornája a televízió: akkor ott vannak a "nem vírusfilmek", az interneten pedig a "vírusfilmek". De mióta sok szegmensben az internet elsődleges csatorna lett, nehéz lenne meghúzni a határt a reklámfilm és a vírusfilm között. Mondhatnánk, hogy ami klasszikus videobanneren jelenik meg az reklámfilm, ami pedig csak videomegosztón terjed, az vírusfilm. De biztos vagyok benne, hogy ez az online területen belüli kategorizálás is hamarosan értelmét veszti. 

Ami számomra egyértelmű: a film a valósághoz legközelebb álló műfaj, ezért még jó ideig része lesz a kommunikációs szakmában. Mellékszál, de ezért gondolom, hogy a filmgyártók is fellélegezhetnek előbb-utóbb: amint kimutatható lesz az igényesebben elkészített filmek magasabb hatékonysága az internetes közegben is, a megrendelők rá fognak jönni, hogy nem azért kell online felületre tenniük a filmeket, hogy spóroljanak a produkciós költségen és a médián, hanem azért, mert egyszerűen csak így tudják elérni a célcsoportjukat. Ráadásul szerintem egy idő után ugyanúgy megunják az emberek a kézikamerával felvett egysnittes vicces dolgokat, mint bármi mást. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden film legyen drága - én csak az ellen ágálok, hogy a kommunikációs csatornához egyértelműen hozzárendeljünk egy stílust.

Szóval csináljunk jó filmeket olcsón vagy drágán - ahogy az ötlet megkívánja -, röviden vagy hosszabban, videobannerre, külön weboldalra vagy youtube-ra, és reménykedjünk, hogy elterjed. A klikkelések számánál egyértelműbb visszajelzés amúgy se érkezhet egy kreatívhoz.

És végül, de nem utolsósorban - jó szórakozást az eredeti dalhoz: